Készülődés...

Szomorú reggelre ébredtem, ahogy a vastag fehér köd eltakarta a napot, beburkolta a fákat, a házat. pedig az éjszaka  még nyoma sem volt a változásnak.
Sokáig fennt voltam, sétáltam a telihold fényében, néztem ahogy a fagy jégkristályokat húz az itató vizére, ahogy kékes ezüst fényben ragyog a világ, ahogy a legelőn pihenő állatok lélegzetvételére sűrű fehér párafelhő száll a magasba.
Élveztem a csendet, azt a békét ami ilyenkor megérinti a lelket. De a reggel szomorú, keresem benne az éjszaka szépségét -nem lelem.

Ebben a hangulatban folytatódik a nap. Begyújtok a kályhába, egy pillanatra úgy tűnik, itt is a köd az úr, aki visszanyomja a füstöt, aztán a tűz melege utat tör -van remény. Bánatomat takarításba fojtom, a szokásos fertőtlenítő szag helyett most gyöngyvirág illat lengi be a házat... mosolygok... cseng a telefon, az egyik érdeklődő visszaszól, megbeszélték, az ár megfelel, viszik a lovat.
Az éppen múlóban lévő szomorúság visszatér, búcsúzni kell egy kedves társtól. Vígasztalom magam, biztos jó helyre kerül, ráadásul a költözés miatt mi döntöttünk így. Megbeszéltük... 2 ló maradhat, annyival költözünk, a többit eladjuk. Belátom, ésszerű... de ettől még szomorú vagyok. Gyorsan készítek még néhány fotót búcsúzásképpen... már erre sincs idő, itt a szállító.