Hétköznapok ünnepe...

Miután télire jól bespejzoltunk mindenféle földi jót, nem ért véget a munkánk. A természet adta kincsek nem tárolhatók a végtelenségig, hacsak nem tartósítjuk őket valamiképpen. Ám vannak olyan zöldségek, gyümölcsök melyeket teljes valójukban szeretnénk megőrízni. Vannak köztük hosszabb és rövidebb ideig eltarthatóak, ezért fajtánként külön-külön válogatjuk. Bár a gyorsabban romlókat fogyasztjuk először, vannak olyan évek amikor semmi sem akar igazán elállni, aztán vannak olyanok is amikor április végén még mindig friss ropogós almák nevetnek ránk a kamra polcáról.

Almából sokat raktározunk, mert fontos vitaminforrás állataink részére is. A lovak és nyulak -ha már nem jut elég zöld eleség számukra- mindennap kapnak almát a takarmányuk mellé. A szárnyasoknak is szoktam reszelni egy-egy szemet.
Ahhoz, hogy sokáig eltartható legyen, hetente, kéthetente gondosan átválogatjuk, mert egyetlen rossz szem, tönkreteheti az egész kosár tartalmát.
Ha csak kicsit  hibás, már kerül is a konyhába. Készül belőle almásrétes, bundás alma, édes töltött sült alma, de asztalra kerülhet köretként is, csülök mellett sülve.

Az igazi kedvenc az ALMÁSPITE...    Amikor a párolódó fahéjas alma illata betölti az egész házat, boldog pillanatok emlékét idézi fel, ünneppé varázsolva a hétköznapokat.

Íme a recept,   - linzertésztával:

Elkészítési idő kb. 1,5 óra

töltelék:      2,5 kg        alma
                  15 dkg      cukor
                  1 evő kanál  őrölt fahéj

tészta:      40 dkg       liszt
               20 dkg       margarin
               13 dkg       cukor
               1 csomag   sütőpor
               1 kk.          ecet
               csipet        só
               reszelt       citromhéj
               1               tojássárgája
               1,5 dl         tejföl

Az almát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, a levét jól kinyomkodjuk, majd gyenge tűzön a cukorral és az őrölt fahéjjal puhára pároljuk.

Amíg az alma párolódik, addig elkészítjük a tésztát:

A margarint a cukorral és a sütőporos liszttel összemorzsoljuk, majd gyorsan összedolgozzuk a többi hozzávalóval, mielőtt még a margarin a kezünk melegétől megolvadna. A tésztát kétfelé vesszük, és fél órára hűtőbe tesszük.

Ha az alma kész, érdemes mégegyszer megkóstólni, és attól függően, hogy milyen almából készül, ízlésünk szerint tehetünk hozzá még cukrot vagy párcsepp frissen facsart citromlevet, és félretesszük hűlni.  

A tepsi méreténél valamivel nagyobb méretűre nyújtjuk a tésztát, a széleit kb. 3 cm magasan felhajtjuk. Megszórjuk egy kevés búzadarával, és ha van, akkor egy kevés darált dióval. Rásimítjuk a tölteléket, és  egy másik tészta lappal befedjük. A széleket összedolgozzuk, a tetejét villával megszúrkáljuk, hogy sülés közben a gőzök tudjanak eltávozni.

Előmelegített, közepesen meleg sütőben világosra sütjük. Én addig szoktam sütni (kb. 15-20 perc) amíg a széle el nem kezd barnulni.

A tepsiben hagyjuk kihűlni.
Ha hidegen szeljük, akkor nem dől szét, vastag töltelékkel sem.



A tányéron porcukorral megszórjuk.

Jó étvágyat!

Mi így szeretjük: alul-felül 3mm tészta, benne 3 cm töltelék, puha omlós tésztával :)