2012. március 1., csütörtök

Kétségek...

Mostanában - az egyre növekvő dobozhalom láttán - mindenkinek az a kérdése, hogy nem sajnálom-e itthagyni az otthonunkat, azt az életet, amit kialakítottunk. A válaszom, természetesen egy határozott NEM. Talán azért, hogy végképp elnyomjam a bennem bujkáló félelmeket.  Próbálok mélyebben belegondolni, vajon tényleg így gondolom? Tényleg nem sajnálom? Hiszen tizenöt éve építjük, szépítjük, alakítjuk. Biztos, hogy jól döntöttünk?
Úgy érzem itt az ideje leltárt készíteni:

Amit nem sajnálok:
  • Azt, hogy elköltözünk, nem sajnálom. Amióta a döntést meghoztuk, mindent áthat a várakozás és valami új létrehozásának öröme. Igazi, örömteli, teremtő vágyakozás, ami minden más érzésnél erősebb.
  • Hogy kisebb lesz a ház, -erre már régóta vágyom, vége lesz az alig használt terek állandó takarításának.  Az így megnyert idő egy csomó hasznos dologra fordítható :)
  • Bezár a lovasiskolánk. Bevallom elfáradtam. Jó lesz egy kicsit pihenni.
  • Kevesebb állat - több szabadidő.
  • A főváros közelsége, az éjjel-nappal dübörgő autópálya, a környékbeli emberek nemtörődömsége, amivel tele szemetelik és tönkre teszik a környezetüket (és a miénket is!!!).
És amit mégis sajnálok:
    • Messze költözni a barátainktól. Bár így lehet, hogy majd több idő jut rájuk :)
    • A hatalmas legelő, amin olyan boldogok voltak a lovaink. Nehéz lesz hasonló körülményeket biztosítani számukra.
    • A kutyáink szabadsága, cserébe majd sokat sétálok velük.
    • A tanítványaim. 
    • Kecskék, birkák - egy időre meg kell tőlük válnunk.
    • A kertet a virágokkal, a futórózsát ami már befutotta a ház falát, és azt a 250 éves hársfát, ami egész évben örömet hozott, valahányszor elmentünk alatta. (S mivel a bejárat mellett áll... )
    Csak ennyi jut eszembe, és végignézve a listát, biztos vagyok abban, hogy helyesen döntöttünk.
    Hiszen a sajnálom listában csupa olyan dolog áll, amire gondolva, öröm tölti el a szívemet, és tudom, jó lesz rá  visszaemlékezni évek múlva is, minden szomorúság és kesergés nélkül.

    8 megjegyzés:

    1. Ezek szerint megvan a bérelt ház? Vagy csupán a leltározol? Annyira izgulok, mintha mi költöznénk!Mert az a ház... tudom, ezt mindig leírom, de nem lehet eleget! És nagyon örülök, hogy megint megszólaltál, tedd meg ezt minél többször!

      VálaszTörlés
      Válaszok
      1. Mindig kell valami ujat csinálni!Alig várom én is hogy ott legyetek,meglátjátok mindent ujból kezdeni az egy kihivás!A lovak is hogy fognak majd új földet szimatolni,meg a kutyák is!De egy dolgot nem értek!Miből éltek meg ?mert hiszen az állatoknak is kell enni adni..vagy áruld el nekem hogy ez hogyan működik?...lehet hogy majd megtudom én is a TITKOT!

        Törlés
    2. Ez természetes, hogy kétségek gyötörnek. Mikor mi ideköltöztünk Pestről, sokfelől kaptunk kérdéseket, hogy jól meggondoltátok? Az elmúlt 1,5 év alatt már mi is feltettük magunknak ezt a kérdést, de mindannyiszor ugyanaz volt a válasz: életünk legjobb döntése volt, hogy az Őrségbe költöztünk, pedig mi még nem is készítettünk leltárt :-). Hajrá, drukkolok Nektek, és várom az újabb híreket!

      VálaszTörlés
    3. Nagyon irigyellek a bátorságodért és a kitartásodért!Én is szeretnék lépni,változtatni,de nem merek!Igaz nem ilyen nagy volumenü dologban mint Te!De mindig találok kifogást miért nem.Hol ez,hol az.Majd akkor ha ez meg az a "probléma" megoldódik.Vagy talán csak egy nagy ugrás kellene az ismeretlenbe?Áruld el kérlek hogyan csinálod?
      Gabi

      VálaszTörlés
    4. Sose félj változtatni. Ha csak a gondolata is felmerül, tedd meg! Persze kell hozzá lehetőség is. Minden változás, amit magad határozol el, fejlődést hoz magával: új dolgok, új nehézségek, új helyzetek. Ezek mind pozitív irányba terelnek, erősítenek.
      Kíváncsian olvaslak és szurkolok :-)

      VálaszTörlés
    5. Sziasztok Remeték!

      Igaz bizony, nagy kihívás előtt álltok. Nem a dobozolás a legnehezebb, bár kétségkívül... A megszokottat akkor a legkönnyebb otthagyni, ha megbízható kezekben tudod. Igaz, ez a továbbiakban már titeket nem érint majd, viszont az emlékeitek miatt kissé megnyugodhattok, és akkor tudjátok magatok igazán a legnagyobb nyugalommal, kreativitással, és lélekkel belevetni az új kihívásba. Az állatok? Imádni fogják az újat!
      Asszem ez tapasztalat, vagy mifene...

      VálaszTörlés
    6. Itt valaki ismét leírta a sokszor sorsdöntő kérdést: "jól meggondoltátok-e?" ez nagyon-nagyon rázós dolog, hiszen éppen a túl sok rágódás, gondolkodás hozza magával a tétovázást. Ezért, ha valaki nagyon vágyódik, tegye, de ne gondolkozzon.
      Mindenesetre ti már változtattatok, és ez bizony jó. Talán ha nem egyedül lennék, én is megtenném, így azonban már kicsit nehezebb.

      VálaszTörlés
    7. Elég türelmetlenül türelmetlenkedem ám... Valami gyors helyzetjelentést kaphatunk?

      VálaszTörlés