2011. december 18., vasárnap

A sors keze...

Álmaim házára teljesen véletlenül bukkantam rá. 

Eladó házat néztem meg egy falu végi utcában, a háznál már félre húzódni is bajos volt, szerencsére senkinek nem voltam útjában :) Továbbmentem, hogy majd valahol megfordulok, az út végén volt még egy tanya, ahol éppen kint volt egy néni. Nála érdeklődtem, tud-e még eladó házat a faluban, Ő javasolta, hogy bár a kövesút itt véget ér, menjek tovább a földúton, jobbra van egy eladó ház a domboldalon. Pár száz méter az erdőben, Y elágazás, kanyarodtam jobbra, de a házig nem jutottam el, mert a tulaj lesorompózta az utat, benéztem, és ott volt egy full extrás modern épület együttes, medencével.
Elborzadva tolattam vissza, ami platós teherautóval nem volt kis teljesítmény, ráadásul ott már hegynek felfelé ment az út, éppen hogy elfértem a két keréknyomon, azt már nem szívesen vállaltam volna be, hogy a kövesútig visszatolassak, a kanyargós, és pocsolyákkal teli szakaszon, féltem, hogy az egyikbe beletolatok, és elakadok.
- Még élénken élt az emlékezetemben legutóbbi házkereső kirándulásom, ahol a szakadó esőben négyszer is sikerült elakadnom:). 

Így aztán a bal oldali keréknyomon haladtam felfelé az erdőben, reménykedve, hogy találok megfelelő helyet a megfordulásra. Látszott, hogy járt út, de az ágak eléggé behajlottak, és nem voltak friss keréknyomok sem. Egészen járhatónak tűnt.

Kicsit aggódtam, hogy mi  lesz, ha olyan helyre érek, ahonnan nem tudok továbbmenni, de visszafordulni sem tudtam, úgyhogy mentem tovább felfelé, aztán kiértem az erdőből egy tisztásra, és ott láttam meg a házat, de nem mertem mellette megállni, mert nagyon csúszós agyagos volt a föld, továbbmentem, hátha lesz hely félreállni vagy megfordulni, erre úgy egy kilométernyire a hegytetőn lett is lehetőség.

Visszafelé már bátran megálltam, annyira béna azért mégsem lehetek, hogy a hegyoldalban lefelé is elakadjak :))) 

Az elhagyott ház tárva-nyitva, amíg ott voltam kb. két óra hosszát, csak egy rókával és néhány madárral találkoztam.

OTTHON voltam. Sétáltam, fényképeztem, már láttam magam előtt a karámot a lovainkkal, a kapirgáló tyúkokat és a lustán heverő komondorokat. Képzeletben belaktam a házat, már sütöttem a kemencében, szinte éreztem a friss kenyér illatát, gondolatban takarítottam a szobákat, festettem a falakat...

Dél volt, néztem az ablakon beszűrődő fény- sugarakat, ahogy utat törtek a spaletta lamellái között. Annyira jó volt ott lenni, úgy éreztem az utam végére értem, vége a keresgélésnek, hiszen MEGTALÁLTAM !!!

Hiszek abban, hogy minden valamiféle okkal történik, nincsenek véletlenek, volt abban valami sorsszerű, hogy  négy kilométert autóztam az erdőben felfelé, mintha valami láthatatlan erő mutatta volna az utat...


6 megjegyzés:

  1. Nagyon romantikus, hiszek a véletlenekben. Drukkolok neked, nektek!

    VálaszTörlés
  2. Nekem is nagyon tetszik..ez nem ugyanaz ugye,mint amit az előző bejegyzésedben irtál?..Hú de kiváncsi vagyok...

    VálaszTörlés
  3. De, ez ugyanaz a ház :)))Szerdán megyek a Földhivatalba !

    VálaszTörlés
  4. Épp most vettem észre ..hogy ugyanaz!Szuper..sok sikert!..jajj..nagyon drukkolok nektek!A párod látta?..vagy rádbizta?...Hmmm...Mikor küldesz fényképeket?..Melyik helységben van?Felsőszölnökön?...ott jártam..varázslatos egy hely!(ird meg emailben..)

    VálaszTörlés
  5. Csoda egy ház, nagyon tetszik! És hihetetlen, hogy tárva-nyitva találtad egy erdő közepén... Valóban úgy tűnik Téged várt. Nagy értéket képvisel és ha valóban Ő a ti házatok, akkor már csak idő kérdése a heverésző komondorok látványa.
    Merrefelé bukkantál rá?

    VálaszTörlés
  6. Sírok.... Még nem értem a történet végére, remélem, jó lesz...

    VálaszTörlés