Szauna, alakformáló tréning, tartós szőrtelenítés...

És ahhoz, hogy a címben felsoroltakat egy időben lehessen élvezni, nem kell más, mint ragyogó napsütés, padlás csigalépcsővel és pár-száz kályha csempe odafenn. Ebből kitalálhatjátok, hogy nem wellness üdüléssel töltöttem az elmúlt időszakot, hanem költözéssel. És hogy miért tartott ez több mint két hónapig? Mert egyedül pakolászni nem csak unalmas és fárasztó hanem elég lehangoló is egyben. Meg nem is kellett nagyon sietnem, mert a páromnak csak két napnyi szabadideje jut hetente, ami egy fuvarnyi holmi elvitelére is csak szűkösen elegendő. 

A remény, hogy húsvétra már ott leszünk, gyorsan elszállt - autónk üzemképességével és az internet kapcsolatunk folyamatosságával egyetemben. Ez utóbbi bosszantott a legjobban, mert ahelyett, hogy egyre növekvő hipersebességgel száguldhatnánk a neten, lassacskán már az alap lefedettség is kérdéses, miközben a szolgáltató heti rendszerességgel próbál egyre drágább tarifacsomagokat ránk tukmálni.

Képeket is ígértem, készítettünk egy csomót az új otthonunkról, kívülről és belülről is,  ami mind ott figyel időközben használhatatlanná vált asztali gépünk memóriájában.  Jövő hét végén készítek újakat, addig itt egy fotó márciusból. Ez szerencsére megőrződött a levelezőrendszerben. Kár, hogy a többit nem küldtem el senkinek :)

Végre eljutottunk a költözés utolsó fordulójához. Hétvégére összepakolom a konyhát és a maradék bútorokat, bezsákolom a ruhákat, aztán már csak az állatok és a virágok vannak hátra.

Így leírva milyen egyszerűnek tűnik :)))

Az elmúlt hetekben többször átértékeltem a fontos, a hasznos valamint a haszontalan fogalmát. Ha nem üresen kéne átadnunk az ingatlant, bizony lenne egy csomó dolog amit itt hagynék. Sok mindent kidobtam, sok mindent megőriztem. Találtam olyan dobozokat is, amit az elmúlt tizenöt évben nem pakoltunk ki - ha a józan eszemre hallgatnék, akkor ezeket kinyitás nélkül kellett volna a szemétbe hajítani, nem pedig napokig válogatni és újabb dobozokba rejteni. Nem találok magyarázatot arra sem, hogy a vállig érő fekete szatén kesztyűnek milyen szerepe lesz elkövetkezendő életemben, de mint fontos kincset megőriztem. Több mázsányi könyv is reménykedik, hogy egyszer végre polcra kerül, - nem árultam el nekik, hogy néhány évet biztosan dobozban fognak tölteni. Befőttes üvegbe gyűjtött kavicsok, mappákba zárt gyerekrajzok, mind-mind fontos emlék, ami költözik velünk :)))

Viszont könyörtelenül kiselejteztem minden olyan más ruhadarabot amit az elmúlt években - főleg az időközben bekövetkezett méretváltozásoknak köszönhetően - nem viseltünk.

Fáradtan, de reménykedve várom a hétvégét, és közben már számolgatom hányat fogunk még aludni - itt.
Erről jut eszembe, hogy a tetőtéri hálószobánkat is össze kell még pakolni. Újabb csigalépcsős cipekedés egyedül... Hurrá!