Megtaláltam! 2 nap autózás és megtett 1140 km nem volt hiábavaló. Rátaláltam arra a házra, aminek láttán belém hasított az a régóta várt érzés: itt szeretném leélni az életem. Na, ne gondoljatok valamiféle kacslábon forgó csodára, szinte beteges vonzódásom a régi romos házakhoz ismét előtört. Ha életem párja velem lett volna, akkor talán azonnal elrángatott volna onnét, vagy legalábbis megpróbálta volna belém fojtani a kitörő lelkesedést - de egyedül voltam:)
Egyedül az erdő közepén, álmaim házának romjaival. Megállt az idő... még szerencse, hogy majd minden időhöz kötött találkozón túl voltam már, így aztán kiélvezhettem a találkozás minden részegítő pillanatát.
Persze a fényképezőgép végül itthon maradt, így telefonom adottságait igyekeztem kihasználni, amennyire lehetett. A józan ész azt diktálta, hogy készítsek néhány képet az utókor számára, és haladjak tovább, de a bennem lakozó lény, aki mindig mindent értéket meg akar menteni az enyészettől, nem engedett tovább.
Énemnek ezzel az oldalával, még kedvesem örök realizmusa sem bír. Néha megpróbál lerángatni a földre, próbálja csapongó képzeletem és szürreális álmaim a lehetőségek medrébe terelni - oly hiábavalóan. Azokra a kérdésekre , hogy miből? és hogyan? valóban nem tudom a választ, de ez nem akadályoz meg abban hogy álmodjak és tervezzek.
Nem tudom, hogy mennyire jön át a képekből a hely hangulata, de megosztom Veletek néhány részlet szépségét...
Sok házat néztem meg, és egyikben sem éreztem, hogy megérintene.
Kerestem a kompromisszumot magammal, miről tudnék lemondani, hogy ez vagy az megfeleljen. Néztem olcsót és drágát, kicsit és nagyot. Próbáltam meglátni a szépet és a jót azokban házakban, átérezni mások mitől szerettek ott élni, hiába... Eddig egyikben sem éreztem semmiféle vonzalmat. De ez a ház az erdőben, villany és víz nélkül, távol a járható utaktól...
Azóta nyomozást folytatok, hogy kiderítsem a helyrajzi számot ami alapján megtalálhatjuk a tulajdonost. Egyelőre a környező önkormányzatoknál próbálkozom, mert a földhivatalba idén már biztosan nem jutok el.
Milyen szép karácsonyi ajándék lenne, egy papírfecni a címmel és telefonszámmal :)))
Azóta nyomozást folytatok, hogy kiderítsem a helyrajzi számot ami alapján megtalálhatjuk a tulajdonost. Egyelőre a környező önkormányzatoknál próbálkozom, mert a földhivatalba idén már biztosan nem jutok el.
Milyen szép karácsonyi ajándék lenne, egy papírfecni a címmel és telefonszámmal :)))
Jujj de KLASSZ!!!! Igazi Vend házikó!
VálaszTörlésÉn Veled hasonló cipőben járok..évek óta szeretnék valami parasztházat,lesem a hírdetéseket, és amikor találok valamit Apa lefújja..Fél belekezdeni a "nyűgbe" felújításba stb..nem baj. Előbb-utóbb csak lesz valami!
Nagyon drukkolok Neked, hogy sikerüljön címet szerezned minél hamarabb! ;-)
Tényleg varázslatos az épület is és a környezet is. Sok sikert hozzá!
VálaszTörlésMost olvasom a blogodat, hát ebbe én is belehalnák.Meseszép. Az a kemence, a tornác, típikus őrségi!Azért munka is lesz vele, és a közművek. Ha úgy érzed a tieteké: fel ne add!
VálaszTörlésFel ne add!Megláttam azt a gyönyörü ablaktokot,illetve vastag falakat..van egy Kicsi vályog is ott...a környezet gyönyörü...én is beleszerettem volna..és nincs hirdetve?..Hmmakkor az illetőnek nincs pénze hirdetni..szomszédok nem tudnak semmit?...kitartás...szépséges szép helyen szeretném majd meginni a kávémat!...azok a tornácoszlopok..kazettás ablakok..hmmm..Belevágnék!..nem lesz könnyü...(hmm.kell-e nektek ilyen nagy?...!)
VálaszTörlésKöszi a biztatást, képzeljétek, már van hozzá helyrajzi számom :) A ház legalább húsz éve lakatlan. Hétfőn próbálkozom a Földhivatalnál telefonon, ha úgy nem megy, akkor Vas megyei barátnőm vállalta, hogy bemegy személyesen, emiatt ne kelljen autóznom egy napot.
VálaszTörlésEra: ha már jól állunk, akkor eljöttök, és együtt meggyőzzük: nézd, nem is volt olyan nagy munka:)))
Péter bácsi: akadna ott tennivalód bőven, beleszerettem az ablaktábláidba...
Holdgyöngy: remélem már jobban vagy, hidd el, soha nem adom fel.
Márti: Remélem nyáron már ott kávézunk:) (A jelenlegihez képest igen picinyke, de majd összehúzzuk magunkat :))
Hogy találtál rá, csak arra "kószáltál" megláttad a föld utat, és behajtottál? :-)
VálaszTörlésBe tudtál menni a házba, senki nem volt ott? Nem féltél? Csodálom, hogy ennyi év után még ott van a sparhelt, és a fémek még nem tüntek el. :-)
Véletlen volt, mindjárt megírom :)
VálaszTörlésTöbbek közt ez a biztonság volt az, ami miatt országunknak ezt a szögletét választottuk leendő lakóhelyünknek.
Ez a ház gyönyörű! Igen romos, de gyönyörű! Most az utolsó hsz-edet olvasva pedig már értem a következő bejegyzésedet is (elmaradtam pár napig), először azt hittem, két házról beszélsz.
VálaszTörlésEz a cseréptűzhely viszont nagyon ismerős és tudom is, hogy hol láttam már ilyet: itt:
http://felsoszolnok.blog.hu/2010/11/11/most_szusszanunk_egy_kicsit
Tudom, hogy nem árulom el ezzel nagy titkot, hiszen ismered a felsőszölnöki blogot :)
Épp most néztem meg én is azt a blogot..régebben sokat olvasgattam belőle..de ismeritek azt a mondást"MINDEN ÚT RÓMÁBA VEZET"...bizony nagyon jó tud lenni egy ilyen cseréptűzhely...és ez már készen is van...Hát tudd meg..hogy kezdek kicsit irigykedni....Olyan jó amikor VAN tennivaló..Hát kivánok nektek kitartást!..ténylegesen nagyon szép hely!....Én is szivesen laknék itt...
VálaszTörlésNagyon szép hely, de nekem nem újdonság, hiszen az ŐÚrségben lakom, és a Vendvidéken dolgozom. A tűzhely az tipikus vend alkalmatosság: takaréktűzhely, amiben egyszerre fűtöttek, főztek, sütöttek, moslékot melegen tartották az állatoknak. Ha kályhás kell hozzá, akkor gondolj ránk, szerintem nem is launk messze, és a férjem kályhás szakember. Bár még ilyen tűzhelyhez nem volt szerencséje, de álmai vágya, hogy egyszer egy ilyen tűzhely is kikerüljön a kezei közül...
VálaszTörlésHát erre csak annyit tudok mondani, hogy húúúúúúúú :))))
VálaszTörlésValami megfoghatatlan árad ebből a házból. Engem már fénykép alapján is rabul ejtett. Mesés!!!! Tessék kitartani és megszerezni minden áron!!!:)))
VálaszTörlésTetszik amit írsz én arrafelé élek. Én is gyakran jártam arrafelé. Ennek a háznak a szomszédjában van a másik, aminek a tulajdonosa néhány éve halt meg. Az alsó házban egy néni lakott aki aztán a szomszéd bácsihoz költözött, aki így az eltartója lett. A néni egyik lábát amputálni kellett, ezért mozgásképtelen volt. A bácsi egyik nap hirtelen meghalt és mivel nem volt a közelben senki, a néni két napig ott maradt és kiabált, míg végül a szlovéniai oldalon élők meghallották és értesítettek minket. A néni aztán idősek otthonában halt meg.
VálaszTörlésA felső házba jóval a tulajdonos halála után bementem, mert fel volt törve. Igaz értékek már nem voltak benne, viszont én mégis találtam, két szép régi könyvet a mi édes anyanyelvünkön, azokat megmentettem. Az egyiket azóta elküldtem egy hozzá méltó helyre, a másik még nálam van.
Én is szeretem ezt a házat, szívesen megvenném, bár sokba kerülne az is és a teljes megújítása is. Van egy tulajdonosa aki le akarja bontani, de eredeti formában akarja újra építeni az egészet. Szó mi szó csak így lehet újjá varázsolni.
Igen, időközben már megismerkedtem a házak történetével, és a felső ház új tulajdonosával is.
TörlésMost spórolunk, mert mi is úgy látjuk, hogy a felújítás ill. a részleges átépítés horrorisztikus összegbe fog kerülni. Igaz a mondás: a szerelemnek ára van!
Szia!
VálaszTörlésMost találtam ide a blogodra, és olvasgatok. Ez a ház csodás. Azok a hatalmas ablakok, a tornác, a kályha, a táj, egyszóval minden. Egyértelmű, hogy lesz mit felújítani, de megéri. Mint a mesében: elment egyedül "kószálni", és rátalált a kincsre. Azt ne kérdezd, melyik mesében, de olyan mesebeli-szépséges történet, aminek csak jó vége lehet.
Hát ebből nem lett semmi...
VálaszTörlés