Megérkeztünk...

Végre MEGÉRKEZTÜNK! Ugyan három hónap késéssel, az eredeti elképzeléseinkhez képest, de itt vagyunk. Van minden ami kell: csend, béke, nyugalom, virágillatú levegő, csörgedező patak, tölgyerdő.

A jókedvemet még az sem tudja lelombozni, hogy a ház amit béreltünk, egy romhalmaz. Úgy döntöttünk, hogy a cuccaink maradnak dobozokban, a bútoraink meg befóliázva, és még a nyár vége előtt keresünk másik házat a közelben, olyat, ahol lesz rendes helye az állatoknak és a takarmánynak, -és talán nekünk is.

Az internet sajnos minimál módban működik, egy-egy oldal betöltése legalább fél óra. Legnagyobb bánatomra a Skype-ot sem tudom folyamatos működésre bírni.

A legfontosabb tennivalókkal végeztünk. Lekaszáltuk a füvet, megnyírtuk a sövényt, szereltünk csengőt a kapura, tettünk lókoponyát a bejárat elé, és zászlókat az ablakba. Miközben az udvar gyepszőnyegében gyönyörködtem, (lábujjilag) fájdalmas felismerést tettem: téglajárda van a gyepszőnyeg alatt. A kibontása hat és fél órába, négy liter ásványvízbe, és rengeteg fürdővízbe került, ebben a szép nyári napsütéses időben. A végeredményt tekintve, megérte a fáradságot. A gyepszőnyeg felszedése közben kiderült, hogy a két épület között is van járda, továbbá a ház körül is van terméskő szegély.

A napokban megérkeznek, az ideiglenesen barátainknál elhelyezett cuccaink is, bár elképzelésem sincs, hová tesszük el, hiszem minden helyiséget mennyezetig telepakoltunk. A virágjaimat már nagyon várom, és persze a többi állatunkat is. Addig is nagy sétákat teszünk a környéken, vizsláink legnagyobb örömére. A vízből alig lehet kirobbantani őket, így egy-egy séta két-három óra hosszát is eltart. Mivel a patak a kert aljában folyik, néha napközben is önállósítják magukat, (ezt csak a róluk csepegő vízből lehet sejteni) ezért a hét programja a kerítésépítés befejezése lesz.

A ház belsejéről nem igazán tudok képeket készíteni, mert most még plafonig ér a dobozhalom, de azért van olyan családtagunk akit ez cseppet sem zavar :)









Mint már oly sokszor, most is megígérem, hogy pár napon belül jelentkezem az újabb fejleményekkel. Remélem, sikerül is betartani...

Szauna, alakformáló tréning, tartós szőrtelenítés...

És ahhoz, hogy a címben felsoroltakat egy időben lehessen élvezni, nem kell más, mint ragyogó napsütés, padlás csigalépcsővel és pár-száz kályha csempe odafenn. Ebből kitalálhatjátok, hogy nem wellness üdüléssel töltöttem az elmúlt időszakot, hanem költözéssel. És hogy miért tartott ez több mint két hónapig? Mert egyedül pakolászni nem csak unalmas és fárasztó hanem elég lehangoló is egyben. Meg nem is kellett nagyon sietnem, mert a páromnak csak két napnyi szabadideje jut hetente, ami egy fuvarnyi holmi elvitelére is csak szűkösen elegendő. 

A remény, hogy húsvétra már ott leszünk, gyorsan elszállt - autónk üzemképességével és az internet kapcsolatunk folyamatosságával egyetemben. Ez utóbbi bosszantott a legjobban, mert ahelyett, hogy egyre növekvő hipersebességgel száguldhatnánk a neten, lassacskán már az alap lefedettség is kérdéses, miközben a szolgáltató heti rendszerességgel próbál egyre drágább tarifacsomagokat ránk tukmálni.

Képeket is ígértem, készítettünk egy csomót az új otthonunkról, kívülről és belülről is,  ami mind ott figyel időközben használhatatlanná vált asztali gépünk memóriájában.  Jövő hét végén készítek újakat, addig itt egy fotó márciusból. Ez szerencsére megőrződött a levelezőrendszerben. Kár, hogy a többit nem küldtem el senkinek :)

Végre eljutottunk a költözés utolsó fordulójához. Hétvégére összepakolom a konyhát és a maradék bútorokat, bezsákolom a ruhákat, aztán már csak az állatok és a virágok vannak hátra.

Így leírva milyen egyszerűnek tűnik :)))

Az elmúlt hetekben többször átértékeltem a fontos, a hasznos valamint a haszontalan fogalmát. Ha nem üresen kéne átadnunk az ingatlant, bizony lenne egy csomó dolog amit itt hagynék. Sok mindent kidobtam, sok mindent megőriztem. Találtam olyan dobozokat is, amit az elmúlt tizenöt évben nem pakoltunk ki - ha a józan eszemre hallgatnék, akkor ezeket kinyitás nélkül kellett volna a szemétbe hajítani, nem pedig napokig válogatni és újabb dobozokba rejteni. Nem találok magyarázatot arra sem, hogy a vállig érő fekete szatén kesztyűnek milyen szerepe lesz elkövetkezendő életemben, de mint fontos kincset megőriztem. Több mázsányi könyv is reménykedik, hogy egyszer végre polcra kerül, - nem árultam el nekik, hogy néhány évet biztosan dobozban fognak tölteni. Befőttes üvegbe gyűjtött kavicsok, mappákba zárt gyerekrajzok, mind-mind fontos emlék, ami költözik velünk :)))

Viszont könyörtelenül kiselejteztem minden olyan más ruhadarabot amit az elmúlt években - főleg az időközben bekövetkezett méretváltozásoknak köszönhetően - nem viseltünk.

Fáradtan, de reménykedve várom a hétvégét, és közben már számolgatom hányat fogunk még aludni - itt.
Erről jut eszembe, hogy a tetőtéri hálószobánkat is össze kell még pakolni. Újabb csigalépcsős cipekedés egyedül... Hurrá! 

Albérlet - valamennyi idöre...

Kedves kis falucska, az Őrség-Göcsej-Hetés határán, álmaink házától kb. 30 km távolságban. Kicsi házikó a falu végében. A kert aljában patak, jó füves legelő a lovaknak. Szomszédok látótávolságban, de csak ha kimegyünk a ház elé az utcára. Egyébként csak rétet és erdőt látni. Csend és nyugalom. Majdnem olyan, mint amilyet elképzeltünk, csak picikében. Két szoba, nagy étkező, konyha, WC, zuhanyzó, istálló, garázs(fáskamra), + egy kerti lak (két helyiség, ajtó nélkül). Mintha egy mesebeli erdőszéli házikóban járnánk. A bútorainknak a tizede sem fér el, ha jól kinyújtózom elérem a plafont, nincs kamra, nincs pajta, nincsenek ólak, és kerítés is csak az utca felé. Mégis beleszerettem. Festeni kell, burkolni, és kerítés is kell a kutyáink miatt, legalább a ház végéig. Átszerelni a vizet, valahol helyet találni egy kádnak, abból is egy nagyobb fajtának :) Rendbehozni a kerekeskutat, ólat építeni az aprójószágnak. Aztán már költözhetünk is. Ma megállapodtam a tulajdonossal, elhoztam a kulcsokat. Kiváncsi vagyok a párom mit szól majd hozzá, Ő még nem látta. Meglepetés, mire hazaér :))) 

Ha mégis túl kicsinek bizonyulna, akkor is helyben vagyunk. Sokkal könnyebb lesz másikat keresni, bár nem hinném, hogy erre sor kerülne. Valami megmagyarázhatatlan erő veszi körbe az egészet, engem teljesen elvarázsolt. Annyira ámultam-bámultam, hogy elfelejtettem fényképezni. Csak hazafelé a kocsiban jutott eszembe. Talán, ha a telefonomat kivettem volna a kocsiból... Legközeleb pótolom.

Azt is ki kell találni, hogy hová tesszük a tulaj bútorait arra az időre amíg ott lakunk. Ja, és a sajátjainkat is. A szomszédnak van szép nagy pajtája - állítólag kedves ember, legközelebb megismerkedünk Vele. Hátha megengedi, hogy oda bepakoljunk...

A legnagyobb kérdés, hogy - hová? - most már megoldódott. A következő kérdés az, hogy: mikor???

Kétségek...

Mostanában - az egyre növekvő dobozhalom láttán - mindenkinek az a kérdése, hogy nem sajnálom-e itthagyni az otthonunkat, azt az életet, amit kialakítottunk. A válaszom, természetesen egy határozott NEM. Talán azért, hogy végképp elnyomjam a bennem bujkáló félelmeket.  Próbálok mélyebben belegondolni, vajon tényleg így gondolom? Tényleg nem sajnálom? Hiszen tizenöt éve építjük, szépítjük, alakítjuk. Biztos, hogy jól döntöttünk?

Úgy érzem itt az ideje leltárt készíteni:

Amit nem sajnálok:

• Azt, hogy elköltözünk, nem sajnálom. Amióta a döntést meghoztuk, mindent áthat a várakozás és valami új létrehozásának öröme. Igazi, örömteli, teremtő vágyakozás, ami minden más érzésnél erősebb.
• Hogy kisebb lesz a ház, -erre már régóta vágyom, vége lesz az alig használt terek állandó takarításának.  Az így megnyert idő egy csomó hasznos dologra fordítható :)
• Bezár a lovasiskolánk. Bevallom elfáradtam. Jó lesz egy kicsit pihenni.
• Kevesebb állat - több szabadidő.
• A főváros közelsége, az éjjel-nappal dübörgő autópálya, a környékbeli emberek nemtörődömsége, amivel tele szemetelik és tönkre teszik a környezetüket (és a miénket is!!!).

És amit mégis sajnálok:

• Messze költözni a barátainktól. Bár így lehet, hogy majd több idő jut rájuk :)
• A hatalmas legelő, amin olyan boldogok voltak a lovaink. Nehéz lesz hasonló körülményeket biztosítani számukra.
• A kutyáink szabadsága, cserébe majd sokat sétálok velük.
• A tanítványaim. 
• Kecskék, birkák - egy időre meg kell tőlük válnunk.
• A kertet a virágokkal, a futórózsát ami már befutotta a ház falát, és azt a 250 éves hársfát, ami egész évben örömet hozott, valahányszor elmentünk alatta. (S mivel a bejárat mellett áll... )

Csak ennyi jut eszembe, és végignézve a listát, biztos vagyok abban, hogy helyesen döntöttünk.

Hiszen a sajnálom listában csupa olyan dolog áll, amire gondolva, öröm tölti el a szívemet, és tudom, jó lesz rá  visszaemlékezni évek múlva is, minden szomorúság és kesergés nélkül.

Apró léptekkel...

Bizony vannak időszakok, amikor semmi sem úgy történik, ahogy azt megálmodjuk. 

Év elején nagy lendülettel fogtunk bele "új otthon alapítási" terveinkbe, még a tartósan -19°C sem ingatott meg, pedig okozott gondot rendesen. 15 év óta először fagyott el a víz az istállóban a fagycsapnál. Nem győzünk örömködni, hogy már csak négy lóról kell gondoskodni, és nem 16-ról mint tavaly ilyenkor. Most örülök először annak is, hogy a birkáink sincsenek itthon, mert az istálló és a ház közötti 150 m vizesvödrökkel a kézben már nincs is annyira közel :) 

Néhány hétre, le kellett mondanunk saját fürdőszobánk kényelméről is, mert a két épület közötti vízvezeték is elfagyott, és csak most hétvégére volt hajlandó kiolvadni, csőtörés kíséretében. (Azóta is csak ámulok, hogy Kedvesem, milyen rutinnal oldotta meg a problémát, ami néhány évvel ezelőtt még több napos vízhiánnyal, és szakember kereséssel járt volna.)   

Na, meg persze fűtöttünk reggeltől-estig, sőt még éjjel is, hogy legalább épületen belül semmi se fagyjon szét. 

A nagy hidegben, sajnos a dobozolással nem haladtam túl sokat. 

A legszomorúbb, hogy a ház azonnali megvételéről le kell mondanunk, szóba sem jöhet hitelfelvétel, mert párom biztos hátteret nyújtó munkahelye megszűnt. Ugyan lett helyette másik, de hitelt felvenni...

Az elmúlt időszak leghasznosabb tevékenysége az albérlet keresés volt, persze telefonon, 300 km távolságból. Kiadó házat nehéz találni, hirdetésben szinte lehetetlen, ezért azzal próbálkoztam, hogy a régóta hirdetett házak tulajdonosait megkérdeztem, hogy nem adnák-e bérbe, az egyébként üresen álló ingatlant, azzal a feltétellel, hogy azonnal kiöltözünk, ha mégis jönne vevő. 

Arra törekedtem, hogy leendő házunktól semmiképpen ne kerüljünk tizenöt-húsz kilométernél távolabbra.

Érdekesség: kilenc éve folyamatosan hirdetett, lakatlan ház, beázó tető, méregdrága eladási ár, a bejárati ajtó előtt a lépcsőből kinőtt fa, ami akadályozza annak kinyitását, a tulajdonos mégsem adja bérbe. Teljesen érthetetlen.  

Számos elutasítás után, úgy tűnik sikerrel jártam, két helyről is kaptam biztató választ. A jövő héten személyesen is találkozom a tulajdonosokkal, és megpróbálok megegyezésre jutni, egy számunkra is kedvező bérleti díjban.

Aztán néhány hét és költözünk :))) 

Hogy pontosan mikor és hová, arról nemsokára beszámolok, mert ez most még számunkra is rejtély.

Az álmodozás folytatódik...

Nehéz út vezetett a ház tulajdonosának megtalálásához, pedig olyan egyszerűnek tűnt.

Bemegy az ember a Földhivatalba, és betekintést kér az ingatlan adataiba, nyílván az előírt illeték megfizetése ellenében.  - Ezt gondoltam én. 

Hívom a területileg illetékes hivatal ügyintézőjét, kedves és segítőkész: ügyfélfogadás már csak januárban lesz legközelebb, de ha akkor megyek, ingyen kapok betekintést az adatokba. Próbálok a szívére hatni, hogy milyen messze lakom, erre azt javasolja, hogy menjek be bármelyik hivatalba, onnan is elérhetőek az adatok. Boldogság :)
A legközelebbi hivatalban félfogadás még aznap. A hölgy megértő, de nem tud segíteni, a jogszabályok változtak, ha lekéri a tulajdoni lapot, azt nekik számlázza a rendszer, és már csak hiteles másolatot lehet kérni, majd 7000 forintért. Gyors fejszámolás, ekkora összeg egy információért így karácsony előtt már nem fér bele a költségvetésbe, a bánatomat megosztom, a pult mögött az ügyintézők egymást kérdezgetve keresik a megoldást, és egyikük tudja is. Földhivatal - online, az adatok elérhetőek, csak ügyfélkapus regisztráció kell hozzá. Rohanás az önkormányzathoz. Mázlim van, karácsonyig már nincs ügyfélfogadás, de ma még igen, háromig. Soron kívül, öt perc alatt kapok hozzáférést, és jó tanácsokat:  a rendszer akadozva, nehézkesen működik, ne legyek türelmetlen, csak akkor álljak neki, ha van elég időm és türelmem, ha nem megy akkor többször is próbálkozzak, a földhivatali adatok lekérésénél, lehet, hogy nem enged fizetni, néha napokig sem, de ne adjam fel, kezdjem mindig előröl, egyszer csak jó lesz. Száguldok haza, bejelentkezek, átirányít - nem működik. Este újból - ugyanaz. Másnap nincs internet egész nap. Ezen nincs mit csodálkozni, amióta hiper sebességgel kéne működni a modemnek,- a szolgáltató szerint, azóta csak este tíz és reggel nyolc között működik normálisan , esténként meg sehogy sem.

Harmadnap éjjel háromkor próbálkozom, úgysem bírok aludni, birtokolni akarom az információt, (és a házat is). Teljes siker, bejutok: jön a meglepetés: online 1000.- Ft-ért lehet betekinteni vagy nem hivatalos tulajdoni lap másolatot kérni. Itt jegyzem meg, hogy a hivatalos másolat is csak fele annyiba kerül mintha személyesen kérnénk : 3600,- Ft, a térkép másolat pedig 2400,- Ft. Otthonról, kényelmesen, sorban állás nélkül !!!

Fizetni persze nem enged, mert a saját fizetési portál még nem készült el, az OTP-é meg éppen nem működik. 

Reggel újból próba, most már működik, csak nincs OTP-s bankkártyám, a többi kártya elfogadása átmenetileg szünetel.  Eszembe jutnak a figyelmeztetések, így aztán nem csapkodom a gépet a falhoz.

Ennek ellenére megérzi a felé irányuló negatív energiákat, és amíg magára hagyom, hogy a karácsonyi menü főfogását a sütőbe helyezzem, úgy dönt végképp lemond földi pályafutásáról, és soha többé nem kapcsol be.

Elérkezett a szenteste, a karácsonyi zene helyett nagy csend, vacsora után bekapcsoljuk a tévét, aztán ki. Már régóta leszoktunk a tv nézésről, csak egy-egy jobb műsor , vagy a híradó miatt kapcsoljuk be.  Kissé bosszankodom azon, hogy miért nem jártam jobban utána a laptop javításának, beletörődtem, hogy itt a környéken senki sem vállalta. Most aztán itt állunk két működés képtelen géppel :(. Ráadásul a DVD lejátszó is megadta magát még valamikor a tavasszal, de nem igazán foglalkoztunk vele, hiszen évek óta nem használtuk már.  Aztán a villanyt lekapcsolva az ablakban világító mécses és az asztalon fekvő adventi koszorú gyertyáinak fényénél elviccelődünk azon, hogy álmaink házában úgysincs villany. Jó lesz hozzászokni :)

Most már biztos, hogy januárig várni kell, mert az elektronikus ügyintézés is szünetel január 2-ig. A két ünnep között sikerül félig életet lehelni a laptopba, olvasni és játszani már lehet rajta, írni még nem, - ez is jobb a semminél.
Aztán 3.-án végképp elfogyott a türelmem, és megpróbáltam megjavítani a hibás vinyót, sikerrel. Ha én ezt tudtam volna előre :)))

Végre megvan a tulajdonos neve, címe. Nyomoztam hozzá telefonszámot. Beszéltem vele, és a ház eladó. Most örülnöm kéne, mégsem vagyok boldog, mert mindig elszomorít, amikor olyan emberekkel hoz össze a sors, akik semmibe veszik a múlt értékeit, nem tisztelik a hagyományokat. A ház 10 évvel ezelőtt talált új gazdájára, aki azóta sem tett semmit, ezzel a csodálatos épülettel. Nem tett, mert nem akarja megtartani és soha nem is akarta. Anno, le akarta bontani, hogy a helyére valami modern csodapalotát építsen. Neki csak a hely kellett, ahová nem kell  új építési engedélyt kérni, (szerencsére a közművek gyors beszerzésével meggyűlt a baja, és közben a gazdasági helyzet is sokat romlott). Most azonban boldog, mert nemsokára villany és víz is lesz a telken, így bízik abban, hogy busás haszonnal tud rajta túladni. A víznek és villanynak örülök, és annak is, hogy el is adnák, annak azonban kevésbé, hogy egy "ingatlan spekulánssal" kell alkudozni, aki valószínűleg a reális érték tízszereséről indít, - félek, hogy nehezen jutunk közös nevezőre. A személyes találkozó előtt még gyűjtök egy kis háttérinformációt, (és remélem még egy kis tőkét is), aztán majd meglátjuk.
A találkozás élményét, és eredményét mindenképp megosztom Veletek.

Új év...

" Itt az új év, új jót hozzon,

régi jóktól meg ne fosszon.

De, ha új jót nem is hozhat,

vigye el a régi rosszat ! "

Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok Mindenkinek,
minden jót erre az esztendőre. 

Jobbat, szebbet, boldogabbat, gazdagabbat, békésebbet, nyugalmasabbat...

Nálam már jól indult az év: végre sikerült hamvaiból feltámasztanom a karácsony előtt jobb létre szenderült számítógépünket. (Pályamódosításon gondolkodom, lehet, hogy komoly hardveres karrier várhatna rám?) :)))